|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ráduly Mihály 2009. október 20.A jelentős adósságok ellenére egyelőre zavartalanul működik a távhőszolgáltatás az erdélyi városokban. Nagykárolyban 2000 ősze óta minden család maga gondoskodik a fűtésről, ugyanis a helyi önkormányzat megszüntette a távhőszolgáltatást, tájékoztatott Bekő Tamás városmenedzser. Szatmárnémeti lakossága 2002 óta fűti önerőből otthonát. Csíkszeredában már október elsejétől fűtenek, közölte Duda Tihamér, a Goscom Rt. igazgatója. Székelyudvarhelyen október 15-étől biztosított a távhőszolgáltatás az Urbana Rt. által ellátott mintegy 3000 lakásban, mondta el Ráduly Mihály, a cég igazgatója. Nagyváradon idén nem emelték a hőenergia árát. Csökken a távhőszolgáltatás díjszabása Kolozsváron. /Pap Melinda, Nagy Orsolya, Máthé Éva, Jánossy Alíz, Csáki Emese: Támogatásfüggő távfűtés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./2012. október 5.Fűtésidény meglepetésekkel?Bár az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) bejelentette, idén semmiképp sem módosul a földgáz gigakalóriánkénti ára, mint kiderült, több erdélyi településen mégis többet kell fizetni a távhőért. Az ANRE adatai szerint a lakosság által fizetendő földgáz ára 10 százalékkal emelkedik mind a jövő évben, mind 2014-ben, 2015–2018 között évente 12 százalékkal nő majd negyedévenkénti igazításokkal. Az ANRE által csütörtökön is bemutatott kalendáriumban az idei évre nem szerepelt árnövelés. Niculae Havrileţ, az ANRE elnöke azonban leszögezi: több önkormányzat is jelezte már, hogy a hőközpontok működtetésére többet kell költeniük, így ebben az esetben jogos az áremelés. Betartják a régi direktívát? Az ANRE árfagyasztásról beszél, terepen azonban más a helyzet Csíkszeredában az önkormányzat már eldöntötte, 335 lejre emeli a távfűtés gigakalóriánkénti árát. Tavaly a szeredaiak 299 lejt fizettek, tehát idén télen 11 százalékkal kerül majd többe a távfűtés. Ráduly Róbert polgármester azzal indokolta a drágítást, hogy emelkedett a gáz, az elektromos energia és a víz ára is. Csíkszeredában a fogyasztók mintegy 10 százaléka kérvényezte a távfűtés-rendszerről való leválást. Biró Hajnalka, a Goscom távhőszolgáltató szóvivője lapunknak elmondta, a nyár folyamán 754 leválásra vonatkozó kérést iktattak, ám ez a szám nem végleges. Lesznek, akik időközben meggondolják magukat, vagy az sem kizárt, hogy többen is úgy döntenek, nem igénylik a távhőszolgáltatást, a pontos adatot október végén tudják majd, amikor összesítik a tulajdonosi társulások jelentéseit. Biró Hajnalka hangsúlyozta, azokban a tömbházakban is lesz távhőszolgáltatás az elkövetkező fűtési idényben, ahol a távhőről levált lakrészek aránya magas. A vállalat szeptember 20-án megkezdte a fűtésrendszer feltöltését, a lakókat idejében értesítik, hogy a belső hálózaton végzett munkálatokat időben fejezzék be, különben elönti a víz a lakásokat. Biró Hajnalka elmondta, a törvény szerint akkor kell beindítaniuk a távfűtést, ha egymás után három nap 18 és 6 óra között 10 Celsius-fok alá süllyed a hőmérséklet. A hamarosan kezdődő fűtésidényben is a tavalyi áron kell majd fizetni a fűtésért Gyergyószentmiklóson. Egy gigakalória hőenergiáért a magánszemélyek számára továbbra is 184,8 lej plusz áfa a fizetnivaló, azaz 229,15 lej. Az ár 2013 decemberéig nem változhat. Udvarhelyen már befejződött a távfűtési rendszer feltöltése, így október elseje óta készen áll a rendszer a fűtési szezonra. A fűtést a lakószövetségek kérésére indítják majd el, ez rendszerint egy hét leforgása alatt szokott történni, amikor az idő annyira hidegre fordul – mondta el Ráduly Mihály, az Urbana Rt. igazgatója. Kérdésünkre azt is közölte, hogy a távfűtés lakossági ára nem változik a rövidesen kezdődő fűtési szezonban, a tavalyihoz hasonló, 240 lejes gigakalóriánkénti árra számíthatnak a távfűtést használó családok. Idén mintegy száz háztartás vált le a közüzemi vezetékhálózatról, azonban a vízszintes elosztóvezetékekkel felszerelt tömbházakban néhány visszacsatlakozás is történt. Utóbbiak száma egyelőre nagyon alacsony, de a jövőben az ilyen tömbházakban élő, nem távfűtést használó családoknak ajánlatot fognak kidolgozni a visszacsatlakozásra – tájékoztatott Ráduly Mihály, hozzáfűzve, hogy az áttéréshez nyilván munkálatokra van szükség, de ezt megpróbálják kedvezményesen biztosítani. Bizonytalanság Nagyváradon Bár egyelőre úgy tűnik, a váradiak nem fognak többet fizetni a fűtésért, mint tavaly, az önkormányzat azonban nem tudja szavatolni, hogy a tél folyamán nem emeli a gigakalória árát. Ilie Bolojan polgármester szerint, ha mégis kénytelenek lesznek drágítani, az nem a helyi testületen múlik. A liberális városvezető hangsúlyozta, az önkormányzatnak nem áll szándékában drágítani a távfűtést, de „nem tudhatják, mi történik a következő három-négy hónapban az országban”. A polgármester hangsúlyozta, rengeteg olyan tényező lehet, ami a hőenergia drágulásához vezet, ám független az önkormányzattól. Bolojan arra utalt, hogy drágulhat a szén és a gázolaj. Jelenleg a váradiak 235 lejt fizetnek egy gigakalóriáért. A polgármester ugyanakkor kifejtette, hogy a tulajdonosi társulások vezetői politikai okokból röppentették fel az állítólagos drágításról szóló híreket, ezek a találgatások a választási kampány részei. Kolozsváron nem változik a távhő gigakalóriánkénti ára, azaz idén is 165 lej marad – jelentette be a héten Emil Boc, Kolozsvár polgármestere. Az elöljáró elmondta: a városi önkormányzat úgy döntött, magára vállalja a jelenlegi 165 lejes gigakalóriánkénti ár és a 361 lejes piaci ár közötti árkülönbség kifizetését. Ezt az összeget szubvenció formájában fizetik ki a távhőszolgáltatónak Ezen kívül idén sem marad el a távhőtámogatás a rászorultaknak. Boc emlékeztetett: a helyi önkormányzat és a polgármesteri hivatalnak 2009 óta sikerült szinten tartania a távhő árát. Hozzáfűzte 2011-ben 13,7 millió eurót fizetett ki a város a szolgáltatónak, ugyanis éves szinten ekkora volt a lakosságnak kiszámlázott összeg és a tényleges ár közötti különbség. Kilátástalanság Marosvásárhelyen Három hónappal a melegvíz-szolgáltatás felfüggesztése után sem lehet tudni semmi pontosat Marosvásárhelyen arról, hogy mikor lesz távfűtés és meleg víz. A központi rendszeren maradt, közel háromezer család egyre türelmetlenebb. Annak ellenére, hogy Claudiu Maior, a polgármester tanácsosa többször is megígérte a gázvállalattal szembeni adósságok törlesztését és a szolgáltatás újraindítását, egyelőre nem történt semmi az ügyben. Ionela Ciotlăuş alpolgármester viszont kimondta: miután Dorin Florea polgármester és a városháza korábbi vezetése tönkretette a távfűtési rendszert, jó lenne, ha mindenki egyéni kazánról gondoskodna. Egyelőre úgy néz ki, a városháza fennhatósága alá tartozó Locativ vállalat második nekifutásra megkapta az országos illetékes hatóságtól a hőszolgáltatói engedélyt. A gond csupán az, hogy az illető cég eddig lakásgazdálkodási vállalatként, és nem távfűtő egységként működött. Megfelelő szakembergárda alkalmazásával ez is áthidalható lenne, a nagyobb bökkenő az, hogy az önkormányzatnak versenytárgyalást kell kiírnia a szolgáltatás elnyeréséért. Mindez tovább bonyolítja az ügyet, és hosszabbítja a meleg víz nélküli időszakot. Amint arról beszámoltunk, az RFV-ként ismert magyarországi E-Star Alternatív Energiaszolgáltató Nyrt. júliusban felfüggesztette Marosvásárhelyen a melegvíz- és a fűtésszolgáltatást, mivel az önkormányzat nem teljesítette a koncessziós szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem fizette ki a hőenergia-támogatást, valamint az önkormányzati épületek teljes fogyasztásának ellenértékét. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2013. augusztus 10.Pál János"ROMÁNOSÍTÓ MUNKA" Román nemzetépítési kísérletek a székelyföldi unitárius egyházközségekben II. A térítést végző állami és egyházi hatóságok a módszerek széles eszköztárát használták fel céljuk elérése érdekében. Ez a módszertani skála a pszichikai erőszaktól egészen a fizikaiig terjedt. Verbális és pszichikai erőszak Az erőszakos térítések kiindulópontja minden esetben a verbális és pszichikai erőszak volt. A megfélemlítés leggyakrabban és nagy előszeretettel alkalmazott technikája az állami tisztviselők elé idézés, kihallgatás és fenyegetés volt. Homoródszentmártonban például két szülő, azt követően, hogy gyermekeik görög katolikus templomba kényszerítése ellen tiltakozott a helybeli görög katolikus lelkésznél, a csendőrségen kötött ki, ahol négy óra hosszat tartó vallatásnak vetették alá. A homoródalmási Csíki Sándort rövid idő alatt ötször idézték a csendőrőrségre, ahol „a parancsnok azzal fenyegette, hogy összetöri a pofáját.” E módszer hatékonyságát Simén Domokos 1935 decemberében írott jelentése is bizonyítja: „A terrorizált emberek lelkiállapotának jellemzéseképpen jegyzem meg, hogy ez a Kádár János megkért, hogy senkinek se mondjam el, hogy ő nálam járt panaszra, mert fél a csendőrségtől.” A törvényes jogoknak a célszemélyekkel szembeni szelektív alkalmazásának hangsúlyozása, érvényesítése forrásaink szerint tudatosan követett cél volt és az áldozatok demoralizálását, lelki megtörését szolgálta. Ennek megfelelően a lövétei csendőrőrmester figyelmeztette az ellenszegülőket, hogy „[...] a törvény csak papír. A csendőrség ahol akarja, szemet hunyhat, de az ilyen kitartó magyaroknál azt is meglátja, ami nincs.” Hatékony volt a pszichikai nyomás azon módszere, amely a hatósági zaklatást éjjelre időzítette, amikor a térítésre kiszemelt személyeket különféle büntetésekkel, köztük a börtönével, fenyegették (Küküllősárd). Nyárádgálfalváról a helyi aljegyző csendőrök kíséretében kereste fel több éjszakán a kiszemelt áldozatot és követelte az áttérési nyilatkozat aláírását. Gazdasági jellegű nyomásgyakorlás Zoltán Sándor homoródszentmártoni lelkész 1934. február 21-én kelt jelentésében arról számolt be, hogy egyházközségében a csendőrség „egyre másra különböző címeken és ürügyekkel kihágási jegyzőkönyveket veszen fel a kiszemelt emberek ellen, beterjeszti a bírósághoz és aztán jönnek a 100–400 leuig terjedő kihágási bírságolások.” Ennek megfelelően egyik hívét két hónap alatt nyolcszor büntették meg. Hasonló elbánásban részesültek azon személyek is, akik tanúkként jelentek meg az unitárius hitre át- vagy visszatérni szándékozók mellett, minek eredményeként ez utóbbiak nehezen vagy egyáltalán nem kaptak maguknak tanúkat. Az adóterhek túlzott mértéke és az önkényes rekvirálások szintén olyan eszközök voltak, amelyeket hatásosan tudtak e politika szolgálatába állítani. Nyárádgálfalván előfordult, hogy az adót kifizető személy lakásán is rekviráltak foglalási jegyzőkönyv kiállítása nélkül. Meglehetősen morbid és kirívó eset Ráduly Mihály tizenöt éves vakbélműtétre váró fiatalé, aki számára ingyenes beavatkozást és kezelést ígértek abban az esetben, ha áttér a görög katolikus vallásra (Az ajánlatot Ráduly elutasította.). Anyagi vonzatú tömeges méretű áttérésekről tudunk Nyárádgálfalván és Nyomáton. Az előbbiben 35 unitárius cigány az utóbbiban 23 román származású egyén tért át miután földet, pénzt, gépeket ígértek az áttérés ellenében. Nyomát esetében ehhez fenyítés társult, miszerint akik nem hajlandók áttérni azok semmiféle foglalkozáshoz, elhelyezéshez nem juthatnak. Egzisztenciát veszélyeztető nyomásgyakorlás Előszeretettel alkalmazott eljárás volt, hogy termény-betakarítás idején a „kiszemelt áldozatokat” csendőri karhatalom segítségével kényszerítették közmunka végzésére, ami egy agrárjellegű társadalomban a lét elleni támadásként értelmezhető. Cséplés idején pedig formai okokra (szűk az udvar, az épületek közel vannak a géphez, a szalmát nem lehet az épülettől száz méter távolságra hordani stb.) hivatkozva tiltották meg a cséplési munkálatok megkezdését. Egy másik hatékony és gyakran alkalmazott módszer a nyelvvizsga, amely elsősorban az állami hivatalokat betöltő személyeket érintette és amely közvetve szintén az érintett egyén egzisztenciáját fenyegette. Egy nevét és lakhelyét eltitkoló erdőőr vallomása szerint kétszeri sikeres román nyelvvizsgája után is újabb vizsgára állították. Felettese négyszemközt már felszólította, hogy térjen át a görög keleti vallásra, de mivel ezt visszautasította attól tart, hogy valamiféle ürüggyel (nyelvvizsgáéval) eltávolíthatják állásából. Kulturális és vallásos jellegű nyomásgyakorlás Forrásaink többször is említést tesznek arra vonatkozóan, hogy állami ünnepek alkalmával az unitárius felekezetű diákokat görög keleti vagy görög katolikus templomba vezették az állami iskolák tanítói vagy lelkészek. Abásfalván az állami iskolába beírt 61 tanuló közül 42 az unitárius felekezethez tartozott. A homoródszentmártoni görög katolikus lelkész Suciu Petru szerint azonban ezekből mindössze kilenc magyar nemzetiségű. Ennek megfelelően Szent Demeter napján az önkényesen általa románoknak nyilvánított unitárius gyermekeket a helyi görög katolikus templomba vitte. Homoródalmáson, Nagyajtán és Vargyason a román származásúaknak nyilvánított tanulókat az állami elemi iskolák igazgatói görög keleti vagy katolikus hittanórákra kötelezték. A kulturális agresszió kategóriájába sorolható a magyar nyelv elleni támadás, amelynek színtere az iskola volt, szenvedő alanyai pedig a gyermekek (A magyarul beszélő gyermekeket fizikailag bántalmazták. Pl. Homoródszentmárton, Homoródkeményfalva.). Az áttérítendő személyek lélekszámát a névelemzés technikájának alkalmazásával igyekeztek bővíteni. Erre azért volt szükség, mert a román származású személyek kis száma határt szabott az elrománosító akciónak. Névelemzést tehát ott alkalmaztak, ahol kevés vagy egyáltalán nem volt román származású lakos (pl. Gyepes) és ahol eljutottak a fent már említett határokig. Ez által ugyanis lehetőség nyílt a tömeges méretű térítésekre és arra, hogy elvileg szinte mindenkit románnak lehetett nyilvánítani, aki a kiszemeltek listájára került. A névelemzés teljesen önkényesen történt és mindenféle nyelvészeti logikát mellőzött. A módszer infantilizmusát mutatja, hogy az egyértelmű szerb nemzetiségre, eredetre utaló Rácz nevet is románnak nyilvánították. Abásfalván például az 59 tanköteles diákból 50-et románnak nyilvánítottak miután a Deák, Dimény, Gergely, László, Molnár, Szabó, Szőcs neveket névelemzés alapján románnak mondták ki. A románosító politika során súlyosan sérült az egyházközségek autonómiája és a szabad vallásgyakorlás joga is. Keményfalván például az állami tanító „eltiltotta a növendékeket a konfirmációtól.” Fiizikai erőszak Mivel az ellenállás igen jelentős volt és sokan még a közvetett nyomás hatására sem voltak hajlandóak lemondani unitárius hitükről, a hatóságok igen gyakran folyamodtak fizikai erőszakhoz, amely a már lelkileg „megpuhított” emberek ellenállását is megtörte. Simén Domokos egyik jelentése szerint az „egyik legerősebb presbiterem is, a veréstől való féltében, megalázkodva fut a gör[ög]. kat[olikus]. lelkészhez.” A testi sértés alól semmilyen felmentő körülmény nem volt. Kortól, nemtől, testi állapottól függetlenül alkalmazták, ahol szükségesnek találták. A fél lábára hadirokkant homoródalmási Fekete Istvánt például, miután nem volt hajlandó visszavonni visszatérési szándékát a csendőr „pofon ütötte és öklével többször egymás után az oldalába ütött.” Adminisztratív módszerek Fentieken kívül alkalmaztak még egy módszert, amely adminisztratív jellegű volt és abban állt, hogy az érintett személyt miután románnak nyilvánították, minden további nélkül, önkényesen átírták az anyakönyvi hivatalokban görög keleti vagy görög katolikus vallásúnak. Homoródalmáson a helyi adminisztráció önkénye addig ment, hogy egy 1926 és 1940 között Brassóban tartózkodó helybeli lakost is átírtak görög keleti vallásúnak. Sorbán Mihály 1942 augusztusában tett nyilatkozata szerint az „[...] az áttérő felek csak igen kevés esetben jelentkeztek nálam áttérési szándékuk bejelentésével. Legtöbb esetben a községi jegyzőnek, vagy a román papnak, esetleg a csendőrségnek jelentették be szándékukat s én csak a felvett jegyzőkönyvet láttam, amit a községi jegyző úr adott elém aláírás végett [...].” A térítési műveletek eredményessége A térítési akció sikere vagy sikertelensége elsősorban és döntően nem a felhasznált eszközöktől, a végrehajtás minőségétől függött, hanem a végbement integráció mértékétől, mélységétől. Oláh Sándor Homoródalmással kapcsolatosan tett megállapítását, miszerint „A nemzedékek óta nyelvében, vallásában asszimilálódott egyén származását már csak a neve őrzi, azonosságtudatába beépült a magyar haza és nemzet képzete.” érvényesnek mondhatjuk mindazon településekre nézve, ahol hasonlóképpen megtörtént a nyelvi és vallási integráció. E kijelentés igazságtartalmát egyébként forrásaink is megerősítik és csakis ezzel magyarázható, hogy a visszarománosítás által megcélzott személyek reakciója az esetek döntő többségében negatív, elutasító volt. A végbement asszimilációt a célszemélyek ellenszegülése és a térítési akció erőszakos volta igazolja, a román etnikai és vallási identitás nem tette volna szükségessé ugyanis a kényszerítő eszközök, technikák alkalmazását. Természetesen előfordultak esetek, amikor bizonyos előnyök megszerzésétől vezérelve egyes egyének önszántukból tértek át görög- keleti vagy katolikus vallásra – közvetlenül tehát itt is érvényesült a gazdasági, egzisztenciális tényező motivációja. Az erőszak alkalmazása mellett a vállalt etnikai és vallási identitást az is markánsan kifejezi, hogy az áttérítettek sok esetben továbbra is az unitárius templomba jártak, gyermekeiket unitárius vallásoktatásba részesítették (Ezt sok helyen hatóságilag megakadályozták.), ugyanakkor minden lehetőséget megragadtak arra, hogy visszatérhessenek. Erre a lehetőségre az 1940. évi impériumváltás után kerülhetett sor, amikor az egyházi források tömeges méretű visszatérésről tesznek tanúbizonyságot. Ekkor az erőszakosan áttérített személyek mind visszatértek az unitárius vallásra. Az új vallásra való (vissza)váltás nehézségeiről különben a szentháromsági görög katolikus pap is beszámolt Maros megye prefektusához küldött levelében: „Jelen pillanatban nem azok szállnak szembe velem, akiket prédikációimon keresztül megtanítottam, hogyan viselkedjenek a pappal szemben, hanem azok az áttért protestánsok, akik máig sem tudtak megbékélni a szent kereszt jelével.” Összegzésként tehát elmondható, hogy a románosító politika gyakorlatba ültetése során azért volt annyira konfliktusoktól terhelt és végső soron eredménytelen, mert az érintett szereplők zöme erős magyar és vallásos azonosságtudattal rendelkezett, melyet az időhatárok rövidsége okán a román államapparátus képtelen volt átformálni. A görög keleti és katolikus templomrombolások kérdése Általánosan elfogadott álláspont román részről, hogy a magyar impérium idejében megtörtént templombontások/rombolások egyetlen mozgatórugója a románok ellen táplált zsigeri gyűlölet és ellenszenv volt. Ez a sematikus szemlélet azonban figyelmen kívül hagyja azokat a tényeket és előzményeket, amelyek a templombontások/rombolásokhoz vezettek. Az unitárius falvakban – a lakosság egy bizonyos csoportjának részéről – egyetlen helyen (Homoródszentmárton) történt agresszió román templom ellen. Az ilyen akciók tömeges és általános méretűeknek illetve jellegűeknek való beállítása tehát indokolatlan. Unitárius viszonylatban csak az Oklándi járás területén történtek templombontások és azokat az 1940 őszén berendezkedő katonai hatóságok rendelték el (Más közigazgatási egységekben a templomok érintetlenül maradtak – pl. Baróti járás.) és összefüggésben állhatott a Magyar Királyi 1. Hadsereg Katonai Közigazgatási Csoportjának 1940. november 18-án kiadott azon utasításával, mely szerint „Hinni merem, hogy katonai közig[azgatás]. szervei a rendelkezésre álló és közeli befejezésre kerülő idő alatt is saját hatásközükben öntevékenyen mindent elkövettek a magyar fajtának megerősítése és visszamagyarosítása érdekében.” Fontos megjegyezni, hogy a homoródszentmártoni templom felgyújtása (templomrombolás ténye) mögött erős ok-okozati összefüggés van az agresszív térítési politika, a térségben megjelenő román értelmiségiek, egyházi és állami hatóságok magatartása és a templomok építésének a háttere között. Román hatóságok, értelmiségiek magatartása I. Gh. Georgescu szentegyházi tanító, aki az állami iskolákban történő magyar nyelvű oktatást és magyar tanítók kinevezését (Erdélyben, különösképpen a Székelyföldön) nemzeti gyilkosságnak nevezett. „Osztályomban – írta – nem fogom megengedni senkinek, hogy magyarul beszéljen – ahogyan az nagyjából szokás. Később kérni fogom, hogy büntetés kockázata mellett a falusiak se beszélhessenek magyarul.” Hasonló türelmetlen, intoleráns magatartással találkozhatunk a köztisztviselők, papok körében is. Mindannyian a magyar nyelv, a magyar elem száműzését, eltávolítását követelték iskolákból, hivatalokból és gazdasági életből a román domináns, uralkodó pozíció visszaállításának szándékával. Nevezett társadalmi csoportok nagymértékű bizalmatlanságot tanúsítottak mindenféle magyar oldalról történő egyházi-, társadalmi-, művelődési megmozdulással szemben is, és a magyar irredentizmus fészkeinek tekintettek minden általuk működtetett intézményt. Barbu Rădan tanító kisebbségi munkatársaiban Budapestről irányított revizionistákat, ellenséget látott, akik nap mint nap a román állam meggyengítésén, elpusztításán munkálkodnak. Ennek megakadályozása érdekében a viperafészkek elpusztítására szólított fel. Szerinte a felekezeti iskolákban viperákat nevelnek, amelyek majd onnan kikerülve megmérgezik a nemzetállam szervezetét. A megnyilatkozások egy másik része a Romániában élő magyar lakosságot évezredes ellenségnek, élősködő, ingyenélő, megbízhatatlan, irredenta, alsóbbrendű, jelzőkkel minősítették. Ezek a minősítések rasszista jellegűek, a magyar faj kulturális és faji alacsonyabb rendűségét hangsúlyozták. Radu Chirovici „Mi nem gyarapítjuk Traianusz leszármazottainak sorát a sztyeppei barbárok leszármazottaival.” és Barbu Radu tanítók „nemcsak etnikai eredetüket illetően alacsonyabb rendűek, hanem lelkileg, erkölcsileg is.” kijelentései ez utóbbi kategóriába tartoztak. A templomépítések hátteréről A rendelkezésünkre álló iratok azonban azt bizonyítják, hogy az építkezések terheit nagymértékben a helybeli magyar közösségek viselték az állami szervek erőszakos nyomásának engedve, vagyis a szükséges költségek jelentős hányadát a megye, járások és azok települései fedezték, amihez legalább ugyanilyen mértékben hozzájárultak a közbirtokosságok és a lakosság által végzett közmunka. Az egyes községek hozzájárulásáról olvashatunk Victor Geregely gyímesbükki görög katolikus lelkész 1940. október 20-án a marosvásárhelyi esperesi hivatalhoz intézett levelében is. Ebben az áll, hogy Valer Oţetea csíki prefektus „[…] az akkori uralkodó elvektől túl erősen hagyta magát uralni és a községi polgármesteri hivataloknak jelentős összegeket írt elő templomépítésekre városokban és községekben, sőt még a városi és egyes községek ortodox kántorainak fizetését is felvették rendeletére minden egyes székely község költségvetésében anélkül, hogy az ortodox hívek egyetlen banival is hozzájárultak volna támogatásukhoz.” Hogy helyi szinten miként zajlottak a templomépítések, arról a homoródalmási lelkész 1942. július 8-án kelt jelentése alapján alkothatunk nagyvonalakban képet: „A községet az időközi bizottság által több 100 ezer leuval károsították, a román egyháznak adott templomépítési ajándékokkal. A közbirtokosságot szintén több 100 ezer leu értékű fával károsították meg, ugyancsak a fenti célra hatósági erőszakkal kicsikart ajándékozások révén és 40 hold kaszáló használatával. Erre a célra közmunkába hajtották a község lakosságát s a csendőrség még más munkára indulókat is odahajtotta.” A közbirtokossági „önkéntes felajánlások” valószínűleg minden esetben kényszer hatása alatt születtek: nem véletlen, hogy Homoródalmáson mindannyiszor állami tisztviselők (a járási törvényszéktől kiküldött ügyvédek) elnököltek, valahányszor templomépítési, vagy más jellegű segélyezést szavazott meg a közgyűlés. A lakosság hozzájárulásáról említést tett egyébként a Glas Românesc din Regiunea Secuizată is (Abásfalva, Homoródszentmárton, Felsőrákos, Vargyas), ezek azonban önkéntes munkálatokról tudósítanak. Abásfalván és Homoródszentmártonban a híradó szerzője szerint „a községek lakosai örömmel adtak mindent, amit kértek tőlük, köszönhetően a tiszteletnek és tapintatnak, amellyel rendelkezik a szorgalmas járásbíró.” A homoródalmási közbirtokosság költségvetésében a templomépítésen kívül más tételek is szerepeltek kiadásként román nemzeti célokra. Az 1937. november 14-én ülésező közgyűlés 5000 lejjel „támogatta” a nyugati határvonal megerősítését, de ugyancsak a közbirtokosság látta el fával, földterülettel a görög keleti egyházat és a helyben működő állami iskolát is. A negatív érzelmeknek a román állami és egyházi hivatalokra és templomokra való koncentrálódását magyar részről tehát az váltotta ki, hogy ezek az erőszakos térítési akciók következtében az elnyomás és terror jelképeivé váltak. Nem véletlen, hogy a román panaszirodalom szinte kizárólagosan ezekre a településekre vonatkozik, hogy a magyar lakosság ellenszenvvel viszonyult minden, elsősorban tárgyi emlékhez, ami a román impériumra emlékeztetett, és hogy a bécsi döntést követően tömegesen kellett menekülniük Észak-Erdélyből, Székelyföldről a román tisztviselőknek, papoknak. Az ellenük és a román lakosság ellen elkövetett atrocitások az 1920–1940 folyatott politika bumeránghatásaként értékelhetőek. Előző rész: Transindex.ro, 2013. aug. 4. – Pál János ŐSI ROMÁN FÖLD Transilvania.ro lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
